Vélemények
|
|
Amíg terhes voltam, fel sem merült bennem, hogy én ne tudjak majd szoptatni, bár sosem értettem a szoptatós anyukák "rajongását", a mostanában rendkívüli módon elterjedt "anyatejterrorizmust", hogy "rossz anya vagy, ha nem szoptatsz". De bizony az első hat hét kőkemény volt, fájdalmas volt a szoptatás, szenvedtem, nem szerettem, összeszorult a gyomrom, ha felsírt a fiam, és persze ettől nem volt túl sok tejem (önbizalmam meg még kevesebb).
A fiam nem gyarapodott megfelelően, így aztán a gyerekorvos tápszert rendelt, és minden egyre pocsékabb volt. :( Dühvel vegyes irigységgel olvastam az anyukákat, akik a szoptatás csodájáról írtak, hogy az milyen fantasztikus dolog...egyszerűen nem értettem, mi ezen a jó?! És még így is 3-4 hétbe telt, mire rávettem magam, hogy szoptatási tanácsadót keressek fel... Azt hittem, mindegyikük elvakult anyatej-fanatikus, akinek majd fizethetek egy csomó pénzt azért, hogy megrójon, mert nem szeretem a szoptatást, mert fáj, és mert tápszerrel is pótlok...
És erre jött Orsi, akinek esze ágában sem volt megrónia a tápszer miatt, hanem velünk töltött 3-4 órát, megfigyelt mindent, engem, a fiamat, kipróbáltunk sok-sok szoptatási pozíciót, beszéltünk mindenről, fájdalomról, az ellenérzésekről, és soha egy percre sem éreztem, hogy elítélne bármi miatt is! Neki egyvalami volt fontos, hogy a fiam és én jól érezzük magunkat a jövőben, ne szenvedjünk együtt, hanem egészségesek legyünk, lehetőleg minél több anyatejjel, de ha tápszerrel kell kiegészíteni, akkor sem dől össze a világ, de mutatott még sok más utat, hogyan lehetne a tápszert mégis visszaszorítani. Majd egyszer csak észrevette, hogy mi az igazi baj a szoptatással: a fiamnak le van nőve a nyelve... amit sem a kórházban a gyermekorvosok, sem az ottani szoptatási tanácsadók, sem a helyi orvosunk és védőnőnk nem vett észre... Orsi "diagnózisa" után a védőnők és gyerekorvosok helyben még mindig nem akarták elhinni, hogy így van, azt mondták, "ez nem lehet a baj okozója, mert nem típusos, nem súlyos a lenövés" (a gyerekorvos meg sem akarta nézni!), de szerencsére hallgattam Orsira.. a szakrendelőben a gégész doktornő (aki azonnal egyetértett Orsival) egy pillanat alatt felvágta a nyelvcsonkot és onnantól kezdve napról-napra jobb lett a helyzet... a fiam megtanult rendesen szopni, én pedig elkezdtem megérteni, mit szeretnek az anyukák a szoptatáson... már én is megértem, hogy milyen érzés, amikor az ember gyönyörködve nézi a gyerekét szoptatás közben és nem csak túlélni akarja... és ilyen banális volt a megoldás.
A fiam most már 3 és fél hónapos, lassan megduplázza a születési súlyát, és mindenki dicséri, milyen jó húsban van, csak anyatejjel... azóta szebbek a napjaink, én örömmel kelek fel hozzá, és már nem félek attól, hogy nem vagyok képes a gyerekemet táplálni, lett önbizalmam... és lelkiismeretfurdalással nézegetem az első hat hét fotóit...hogy milyen kicsi volt és szinte alultáplált, mert nem jó szívvel adtam neki a tápszert sem, az "anyatejkommandó" miatt... Mindez 3 doboz tápszer áráért, ennyibe kerül néhány óra Orsival, de nem érdemes húzni az időt. Másnak ne kelljen lelkiismeretfurdalással nézni az első hetek babafotóit, hogy nem tett meg mindent a gyermekéért, hogy ez a gyorsan elmúló pár, kizárólag anyatejes hónap tényleg lehetőleg csak anyatejes legyen... Van segítség, tényleg, és nem az anyukák fanatizmusa ez a szoptatás dolog, hanem valóban csodálatos és én tényleg boldog vagyok, amikor mellre tehetem és belőlem tud gyarapodni...Ez igazán önbizalomnövelő, és erre van szükségünk nekünk és a gyerekünknek is, azt hiszem.
Köszönöm Orsi.
Viki
|
|
Szeptember 9-én született kislányom 3090grammal. A következő 2 hónapban havonta nagyjából 1000grammot hízott a harmadikban, pedig majdnem 600grammot, így 4 hónaposan már több, mint 5és fél kg volt. Egy mellből szoptattam, büszke voltam rá és arra is, hogy már csak 4 óránként eszik a gyermek.Költsön is adtam a mérlegünket, hogy akkor mi már rendben vagyunk, máshol jobb helye lesz! Aztán 5 hónaposan is ugyanannyi volt a súlya, mint 4 hónaposan...Nagyon sokkolt a dolog, a doktorbácsi persze bíztatott, hogy ne aggódjak, szoptassak többször és kész, nem lesz gond! Szép a gyerek! Na igen, de akaratom ellenére nagyon sok negatív gondolat kelt életre bennem, nagyon küszködtem velük, pedig nagyon igyekeztem megoldani a dolgot! Minden földi jót kipróbáltam, de nem igazán láttam olyan hatást, amiről a szakirodalmak beszámolnak. Ekkor kerestem fel egy szoptatási tanácsadót, egy barátnőm ajánlotta Orsit!
Mire ő ideért már SNS-ből szoptattam, mivel tartottam attól, hogy a kisbaba leszokik a szopizásról, ha cumit kap (amúgy sincs játszócumija sem, többek között ezért). Az SNS nagy találmány, napjában akár ötször is felkötöttem, és volt időszak, amikor majdnem 500ml tápaszer is lecsúszott belőle...Sajnos!
Nem akartam ezt elfogadni, nem igaz, nem létezik, hogy ezt így kelljen csinálni...Ekkor jött Orsi, aki elmondta, hogy nincs nagy baj (hahh, én nagynak éreztem), jól csinálok mindent, és majd elhagyom a tápszert! Bevallom elsőre nem hittem, hogy sikerülhet, de mostanra már ha kap is egyáltalán valamennyi pótlást, az a minimálisra csökkent. Azóta két mellből szoptatok, abszolút igény szerint (olykor az én igényem szerint is). Orsi segítségével a tápszer mennyiségét olyannyira le tudtam, tudtuk csökkenteni, hogy 7 hónapos korában már alig 30ml volt a napi plusz adag. Erzsó nemrég múlt 8 hónapos, eszik már mást is, de még mindig szopizik, elég sokat :). Orsi támogatása és bíztató szavai nélkül biztosan feladtam volna és milyen nagy kár volna, hjajj! Nagyon sokat köszönhetünk neki, további sok-sok sikertörténetet kívánunk!
Kati
|
|
Kedves Orsi néni!
Köszönöm, hogy megtanítottál szopizni, mert eleinte, a kórházból hazajövetkor tápszert kellett innom üvegből. Hiába próbált anyukám szoptatni, fejni, nem jött a tejci, pedig igyekezett. Valójában utálom a cumit és a cumisüveget is. Akkor hívtak Téged a szüleim és jól tették!
Megtanultam soft cup-ból is enni és szopizni is! Pár csepp tejci lett is! Aztán kaptunk anyatejet nagy szerencsémre, amivel jóllaktam minden etetéskor. (Ez nekem különösen fontos volt az allergiára való hajlam miatt.)
Amíg 6 hetes koromtól kaptuk az anyatejet, sns-ből ettem és azt is szerettem. Széles nagy mosollyal örültem neki, mikor anya felragasztotta. Ez mindkettőnknek jót tett: én is tökéletesítettem a szopi-technikámat és anyának is - szinte hihetetlen módon - egyre jobban lett tejcije. Eredmény: már jó messziről is rá tudok repülni anya cicijére!
Anyukámnál nincs jobb, pedig finom falatokat tesz a számba immár 3 hónapja.
Már 9 hónapos múltam, és még mindig tudok szopizni Neked köszönhetően! Nemrég beteg voltam és más nem is kellett, csak anyukám és a tejci. Milyen jó is ez nekem, nekünk!
Jó, hogy hozzád fordultunk annak idején! Minden első babás anyukának ezt kell tennie, ha kicsit is problémája van!
Köszönjük Orsi néni!
Puszil:
Barabás Rita és anyukája Barabás Csilla és apukája is, Barabás György
|
|
...Kicsit később visszahívott az egyik tanácsadó, Orsi. Addig hívogattuk egymást, míg sikerült beszélnünk, és azt mondta, szerinte még van esély. Mivel ő a szakember, elhittem neki. Elhívtuk, gondoltuk egy próbát még megér, mielőtt feladom az egészet. Utólag beigazolódott, jó döntés volt!A tanácsait - ami segítség nélkül nem volt könnyű - igyekeztem megfogadni.Az első dolog a lenőtt nyelvének a megműtése volt. Szerencsére ez könnyen megy, nem nagy beavatkozás, mi is gyorsan túl lettünk rajta.A következő volt, hogy kiváltsuk a cumis üveget. A kislányom néhány nap alatt leszokott a cumiról és megtanult gyönyörűen enni soft cupból. Dicsekvésképp mondom: cseppmentesen is tudott enni!Tanítottam őt az ujjammal, hogy újra helyes nyelvmozgással tudjon majd szopizni, de ezt sem kellett sokszor, hamar megtanulta.A mellre tétellel még nem nagyon boldogultunk, mikor megtörtént az áttörés: hasfájós volt a kicsim, és keservesen sírt. Nem lehetett megvigasztalni, és nekem szörnyű volt hallgatni. Ösztönösen megpróbáltam mellre tenni és csodák csodája: elfogadta és megnyugodott! Még az apukája is csodálkozott, hogy elhallgatott, milyen csoda történt!2 nap múlva újra sikerült őt úgy mellre tenni, hogy látszott, jól esik neki. Egy barátnőm éppen meglátogatott és közölte: szopizik a kislányom! Pedig én úgy tudtam, nem is jön tej! Eddig nem is jött, még géppel sem sikerült előcsalogatni! De a kislányomnak sikerült!Ezek után szépen lassan, gyógyteát iszogatva, éjjel-nappal a célra koncentrálva beindult a pár csepp tejecske és újabb hetek elteltével az vált természetessé, hogy hajnalban elázik a hálóingem, folyik a tej és meg tudom szoptatni a kislányom!Igaz, hogy napközben kevés neki és pótolni kell, de maga az élmény, hogy néhány evést én magam 100%-ban meg tudok oldani, már nagy boldogsággal tölt el. És mivel a pótlást is szoptanitból kapja, a gondok elsimultak, a kislányom kiegyensúlyozottabb lett, a karmolós kismacskából egy simogatós, édes, mindig mosolygó tündérke lett.Örülök, hogy nem adtam fel és megtapasztalhattam az élményt: milyen érzés szoptatni! A kislányom tekintet is árulkodó: csillog a szeme, tele van élettel és sokat-sokat mosolyog! Megérte küzdeni.
Csilla
|
|
Kedves Orsi!
Ez úton is nagyon köszönöm azt a sok segítséget, amit a kezdeti nehézségekben és később is bármikor, egy-egy felmerülő probléma kapcsán adtál.
Amikor hazahoztam 36. hétre született kisfiam a kórházból, teljesen tanácstalan voltam, mert a benn töltött 7 nap alatt Ákos remekül megtanult cumisüvegből inni, de a szopival gondjai voltak. Látszott rajta, hogy tetszene neki a dolog, de nem tudott mit kezdeni vele.
Minden szopi sírásba fulladt és aztán jött a cumisüveg. A kórházban segítettek ugyan , de csak futólag, egy-egy ötlettel, itthon pedig csak tanácsokat kaptam, de nagyon hiányzott a személyes segítség, hogy például valaki megmutassa, hogy fogjam, megnézze, mi lehet a baj, további ötletekkel, tanácsokkal lásson el..A neten találtam rá Rózsa Ibolya tanácsadóra, aki gyorsan és készséggel válaszolt és mivel ő nem ért rá, ajánlott Téged maga helyett. Hamarosan egyeztettünk időpontot, és jöttél is, szerencsére nem kellett várnom napokat a találkozásra, ami nagyon jó volt, mert már eléggé kétségbe voltam esve. Egy egész este nálunk voltál és sok olyan hasznos tanácsot kaptam, amit addig nem is hallottam-tudtam, és végre valaki személyesen is foglalkozott a szopi-problémánkkal. Ákosnak úgy tűnt, jó a szopó reflexe csak még nem tudja jól bekapni a mellbimbót. Tanácsoltad, hogy a cumisüveget el kellene hagyni, és helyette kanalazni vagy pohárból itatni a kisfiam, hogy a cumizavar, ami gátolhatja a szopi sikerét, elfelejtődjön. Amikor elmentél, aznap este először szopizott bimbóvédő nélkül Ákos, talán ez nem volt véletlen! Aztán azért nem ment minden gördülékenyen, a poharat, kanalazást elutasította, így a cumisüveget még nem tudtuk elhagyni, de gyakran mellre tettem. Kipróbáltam az általad kölcsönadott kis eszközöket-babapohár, soft cup, de neki nem váltak be, mindenesetre legalább nem kellett sok pénzt kiadni ahhoz, hogy tudjam, nekünk így nem fog menni. Aztán a kisfiam szépen magától elkezdett ráérezni a szopira, először csak egy-kétszer egy héten , aztán egyre többször, végül 4 hét alatt olyan jól belejött, hogy vettem egy nagy levegőt és a cumisüveget már nem vettem elő. Kezdetben fájdalmas volt nekem a szopi, de szép lassan belejöttünk. Volt mellgyulladásom is, amit elég sikeresen és gördülékenyen átvészeltem, persze akkor is hívtalak kétségbeesve, és kaptam tanácsokat, megnyugtatást: mindig el tudtalak érni telefonon, ha vészhelyzet volt…Most ott tartunk, hogy Ákos 5 hónapos múlt, kizárólag szopizik még és néha bekínálom neki a cumisüveget, kis vízzel, teával, de nem akarja elfogadni, nem kell fejni, sterilizálni...már szinte el is felejtettem, az eleje milyen nehéz volt. Lassan aktuális lesz a hozzátáplálás megkezdése, már ebben is kaptam további ismereteket tőled. Megnyugtató, hogy van kihez fordulni, mert első gyerekes anyuka lévén sok a bizonytalanság bennem, és nem mindig igazodok ki egy-egy kérdésben. Saját védőnőm is segítségemre volt, de ilyen szerteágazó, alapos és személyes támogatást máshol nem kaptam a szopi, táplálás témakörében.
Nagyon örülök, hogy a kezdeti megpróbáltatások ellenére nem adtam fel, hogy szoptathassak, hogy kaptam megfelelő segítséget és így anyatejet kaphat a kisfiam, ami most számára tényleg a leghasznosabb táplálék. A 2500 g-mal született kis manóm most 7300 g-os szép, egészséges baba!! Néhányszor az elején kellett tápszerhez nyúlni, de sosem nyelte olyan jóízűen, mint az anyatejet, szóval nekem jó érzés, hogy ezt megadhatom nekiJ
Egyszóval, nagyon köszi a segítséget!!! További jó és eredményes munkát kívánok Neked és hasonló elégedett anyukákat
Rita
|
|
Orsival kiscsoportos előadások keretében találkoztam először. Szakmai felkészültsége, humánus hozzáállása, támogató attitűdje, bizalmat sugárzó lénye azonnal megfogott és a szülést követően személyes tanácsadást is kértem tőle. Orsit azóta is bármilyen kérdéssel, problémával megkereshetem, mindig megértést és hasznos, gyermekbarát megoldási javaslatokat kapok tőle. Számomra Orsi egy biztos pont mind a szoptatás, mind a csecsemő- és gyermekgondozásra vonatkozó információk káoszában.
Sóvágó Ilona, life coach
|
|
|
|  |
